Hajdina

Bevallom, míg nem költöztem Észtországba, nem igazán hallottam a hajdináról. Vagyis hallottam róla még régebben, de számomra olyan idegennek tűnt. Másfél évembe telt, mire meg tudtam szokni a jellegzetes ízét. Itt amolyan népétel, szerintem mindenki legalább egyszer főz hetente hajdinát, aminek az észt neve: tatar. Anyósom nagyon sokat főzött, és a férjem is nagyon szereti. Ők leginkább csak tejföllel, reszelt sajttal megszórva eszik. Nekem ugyan nem tartozik a kedvenceim közé, de ettől függetlenül elég sokszor főzök hajdinakását. 

De mi is az a hajdina?

“Az ázsiai gyökerekkel bíró, Dél-Nyugat Kínából származó növény valamikor a 14. század környékén jelent meg Európában. Feltételezhetően arab közvetítés útján érte el a Földközi-tenger medencéjét, erre utalhat az is, hogy a 14. századi Itáliában szaracén búzaként volt ismert.

Nem gabonaféle a hajdina, de nagyszerűen helyettesíthetjük vele a gabonákat

A hajdina Európába kerülése azonban több módon is történhetett. Valerio Giacomini 20. századi olasz botanikus szerint a hajdina Dél-Oroszországon, Lengyelországon át érkezett Európába, de elképzelhető, hogy török közvetítéssel vagy a tengeri kapcsolatok révén, a velenceiek jóvoltából terjed el és vált hamar kedvelt alapanyaggá.

Az orosz-lengyel útvonal igen valószínű, hiszen ezekben az országokban a mai napig igen fontos szerepet játszik a hagyományos gasztronómiában a hajdina. Nem csak termesztik, hanem sok ételben, sokféleképp elkészítve fogyasztják. Hozzánk tatár közvetítéssel jutott el a hajdina.

Párolva köretnek is nagyon finom a hajdina

A hajdinával kapcsolatos első írásos emlékek a 16. századból valók. 1522-ben egy német Bibliában, majd 1539-ben Hieronymus Tragus német biológus Kreutterbuch című enciklopédiájában szerepel, ahol a tudós heydenkorn-ként említi.

Nem csak a középkori botanikusokat izgatta a hajdina, Augustin Pyramus de Candolle 19. században élt svájci botanikus volt az, aki azonosította a hajdina szülőhelyét és lelt rá az európainál törékenyebb, de azonos őstől származó növényre Dél-Kínában.

A középkori Európában fényes karriert futott be a hajdina. A 16. századtól egészen a 18. századig Nagy-Britannia első számú, leggyakrabban termesztett növénye volt, előszeretettel használták takarmányként, főleg tyúkokat és szarvasmarhákat etettek vele. Az állattartás mellett az emberek élelmezését is remekül meg lehetett oldani ezzel a növénnyel. Az ínségesebb időkben, amikor nem termett elég búza, némi hajdinaliszttel pótolták, lazították fel a rendes kenyérlisztet, sőt  hajdinalisztből kezdtek el sütni.

A hajdina a hollandoknak köszönhetően jelent meg az Újvilágban. A holland telepesek vitték magukkal, és a Manhattan környékén élő holland kolóniában főztek-sütöttek először vele. A polgárháborút követően elterjed az egész országban.” *Forrás: innen.

Mivel kb. 3 hónapja életmódot váltottam, próbálom kiiktatni a fehérlisztet és a cukrot amennyire lehet, alternatív megoldások után kutattam. Nem nagyon mertem a hajdinalisztet használni, aztán mégis vettem. Először egy egyszerű pogácsát sütöttem, de Graham-liszttel keverve, kicsit kiérződött a jellegzetes íze, de szerintem nagyon finom volt. A kislányomnak legalábbis nagyon ízlett.

Kb. 2 hete úgy döntöttem, hogy hagyom a bolti tésztákat a fenébe. Egyszerűen megutáltam, mert a legtöbb teljes kiőrlésű tésztának csúfolt valami nem volt más, mint lenmagliszttel színezett búzafinomlisztből készült tészta. Én ugye pont ezt szerettem volna elkerülni. Arra gondoltam, hogy kipróbálom. Végülis ennél bonyolultabb ételeket is csináltam már. Először csak Graham-lisztet használtam, abból csináltam metélt tésztát, a túrós tésztához. Itt sajnos klasszikus hosszú metélt tészta nem kapható. 

Az elkészítés “nagyon bonyolult” volt.  1 tojás, és annyi liszt amennyit felvesz, viszonylag jól gyúrható tésztát kapjunk. Nem is mértem le a pontos mennyiséget, gyakorlottabb háziasszonyok szerintem ezt tudják. Ja és egy csipet só.

Összedolgoztam jól, majd, leheletvékonyra kinyújtottam. El is fáradt a kezem, nem vagyok hozzászokva. 🙂 Annyira jól sikerült, igaz kicsit rusztikusra, hogy elhatároztam, ezentúl én fogom gyúrni a tésztát. 

Ma pedig káposztás tésztá szerettem volna főzni, így 3 tojásból és hajdinalisztből (egy nagyon kevés durumliszttel keverve) csináltam nagykockát. (Ez sem kapható.) A tojásokat kicsit felvertem majd egy kevés só, és végül adagoltam hozzá a lisztet, míg jól formázható, de nem lágy tésztát kaptam. A nyújtáshoz viszont búzalisztet használtam, de ennek a mennyisége elhanyagolható.

Hogy miért jó a saját készítésű tészta? 

Mert ezt tudjuk, hogy miből készül. Nekem szerencsém van, mert nem vagyok pl. cukorbeteg, vagy nincs inzulinrezisztenciám, nem kell ügyelnem arra, hogy lassú- vagy gyorsfelszívódású-e az adott szénhidrát. Viszont ezek a termékek megtévesztik a vásárlókat, lehet azt hiszik, hogy tök egészséges tésztát vettek, (bármi mást), és közben ugyanolyan rossz.