Finom falatok Észtországból

Holnap lesz 3 éve, hogy Észtországba költöztünk. Nagyon gyorsan eltelt. Az első pár hónapban fel sem ocsúdtam a lakáskeresés és a többi hivatalos “mizéria” alól, kiderült gyeremeket várok.  Étvágyam a terhességem alatt nem volt, így az egész napos étkezés egy M betűs gyorsétterem nagy menüjére korlátozódott néhány snikers csoki társaságában. Néha eszembe jutottak olyan magyar… Tovább »

Ugyan még néhány ember a téli kabátját veszi fel reggelente, mert bizony a hőmérő higanyszála nem sokkal kúszik 0 fölé. Szerda reggel kilenckor 6 fok volt (real feel: 3). Azért ez elég nyomasztó nekem, mert mégis csak úgy éltem le 27 évet, hogy májusban már rövidnadrágban lehet szaladgálni. A kiskertekben már itt is elültették a veteményest,… Tovább »

Bevallom, míg nem költöztem Észtországba, nem igazán hallottam a hajdináról. Vagyis hallottam róla még régebben, de számomra olyan idegennek tűnt. Másfél évembe telt, mire meg tudtam szokni a jellegzetes ízét. Itt amolyan népétel, szerintem mindenki legalább egyszer főz hetente hajdinát, aminek az észt neve: tatar. Anyósom nagyon sokat főzött, és a férjem is nagyon szereti…. Tovább »

Március eltelt, elég sok születésnapot ünnepeltünk. Rendszerint a mi lakásunkban ünneplünk, együtt a család. Ez ilyen központi hely, mindenki ide jön. Mindig kérdés, hogy mi kerüljön az ünnepi asztalra. Idén lazacos szendvics mellett döntöttünk.A facebook oldalamon már írtam egy bejegyzést a lazac sózásról, de újra megosztom, hogy itt is meglegyen: “Sózott lazac, vagy lazacpisztráng: Kép… Tovább »

“Vastlapäev, (húshagyó nap, kása nap, csúszónap) a keresztény kalendáriumban és az észt népi kalendáruiban a hamvazó szerdát megelőző nap, az utolsó nap feltámadás ünnepét megelőző hét hetes nagyböjt előtt. Vastlapäev (ezentúl Húshagyókeddként fogom jegyezni) neve a német nyelvből ered (fasten) vagy talán a svéd nyelből (fastlag), ami böjtöt jelent.  A böjt ideje alatt tilos tápláló és… Tovább »

(*A képet az internetről szedtem: innen ) Az egyik abszolút kedvenc ételem a lazac, vagy a lazacpisztráng.  “Az óceánban az atlanti lazac hatalmas területeket jár be, és rohamosan növekszik. 2-4 évvel később teljes ivarérettségben tér vissza a folyókba. Mérete elérheti a 150 cm-t, súlya a 35 kg-ot. A lazac (és a pisztráng) farmokon nevelése ma már… Tovább »

Nagyon ritkán eszem leveseket, viszont, ha eszem a tartalmas leveseket részesítem előnyben. Mostanában leszoktam a krumpliról, helyette zellert, édesburgonyát, sárgarépát szoktam használni.  Marhahúst meg még ritkábban eszünk. Nem nagyon szeretem, így nem is szoktam nagyon venni. Előbb nyúlok a csirkehús után a pultban. Vasárnap mégis valamiért marha húst vettem. Gondolkoztam, hogy az a 40 deka… Tovább »

Elég sűrűn eszünk lazacot, mert itt jóval olcsóbb, mint Magyarországon. Nagyon szeretem füstölve, sózva, vagy épp fóliában sütve. Mondjuk a lazac elég gazdag zsírban, de inkább omega 3 és 6 zsírsavakban, amik jótékony hatással vannak az agyunkra pl. Tegnap Grétával elindultunk sétálni, a postaládánál mindig megkukkantom a szórólapokat. Az időnkből kitelik, hogy a kb. fél km-es… Tovább »

Megint eltelt egy hét, és ha a blogot nézzük, úgy tűnik nem főzök semmit. Főztem tök finom rakott padlizsánt (teljes kiörlésű tésztával és besamell mártás helyett cottage cheese-zel – kodujuust.) Mire lefotóztam volna, elfogyott. Ilyen ez a popszakma. A mai rizottó is hamar elfogyott, de ez az én bűnöm, hogy keveset főztem. 🙂 Annyira vágytunk… Tovább »

Egy párszor már említettem, hogy a mi családunk (fogalmam sincs, hogy ez reprezentálja-e az átlagos észt családot) nem nagyon csinál nagy gondot az étkzésekből. Vasárnap sincs 4 féle főétel, nem kelünk reggel 6-kor, hogy friss húsleves kerüljön az asztalra. Szerintem nem is nagyon ismerik itt a mi klasszikus húslevesünket. Magát a húsalaplevet igen, de nem… Tovább »